Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

14

Mitsoda nyomorultak volnánk mi , ha Tégedet , Teremtő , megtartó és gondviselő Istenünket nem esmernénk, és Te benned nem hihetnénk! mert így nem tudnánk, sem az.t, hol vette magát e’ világ , sem pedig azt , hol vettük mi magunkat, és mitsoda a’mi rendeltetésünk. Mitsoda nyomorultak volnánk, ha a’ Te parantsolatidat nem esmernénk ! mert így nem esmernénk azt az egyenes utat, a’ mellyen Te hozzád a’ Te veled való boldog egyes* séghez közelíthetünk, Mitsoda boldogtalanok volnánk mi, ha a’ Te azon végére mehetetlen sze- retetedről semmit nem tudnánk, a’ mely a’ bűnös'emberi nemzetnek , a Jézus Rristusban tö- kélletes váltságot készített! ha a’ Te Szent Fijadat az ő munkáit, szenvedéseit, halálát, és érdemét ’s ezeknél fogva a’ Te büntbotsátó kegyelmedet nem esmernénk ! mert e’ nélkül, érezvén mi is, a’ mi bűnös és büntetésre méltó voltunkat, szüntelen való kételkedések, és rettegések közt volnánk, és mennénk eleibe, a’ mi halálunknak , és az ezt követő örökké valóságnak. —

Mely sokkal tartozunk Mennyei Atyánk ! Te néked azért hogy minket ezen nyomorúságból és boldogtalanságból megszabadítottál , hogy Szent Fiiadnak , mind ezeket világosan tanító Tudományát, mi hozzánk is eljuttattad, és azt miné- künk ma is hirdetteted. —

De mivel fizessünk Tenéked ezen nagy Irgalmasságodért, holott tudjuk, hogy nem adhatunk néked semmit , mivel semmi nélkül nem szükölködöl. — Tudjuk azt is , kogy kedves előtted a’ Háládatos szív. Ad]ad hát a’ te kegyelmedet, hogy ezen Te meghetsülhetetlen. Jótéteményeidért, magunkat egész életünkben háládatosoknak mutassuk az által, hogy a’ hit*

Adventi Imádságoké