Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122
12 Adu enti Imádságok. II. Leborúlunk ismét óh örök ’Szeretet! a’ te édes Atyai tekinteted előtt hogy kibuzogják a’ mi szíveink azt a’ háládatos érzést, mellyel, a' 1 e Nagyságos Dolgaid hallására egészen megteltek. — Megditsőitetted Óh Felséges Isten ! a’ Te imádandó tökélletességeidet az emberi nemzet körül való gondoskodásod által, — ennek mind testi, mind lelki javára és boldogságára nézve — Az emberek’ javát nézted, abban , hogy a’ földet minden ollyan jók megtérülésére alkalmatossá teremtetted , a’ mellyek az élet’ eltartására megkívántainak ; az emberek’ boldogitására néztél kivált abban, hogy magadat már a* mi Első Szüléinknek , mint Teremtőt, mint Gondviselőt, mint Törvény adót, mint meg ítélő Eirót, sőt mint könyörülő édes Atyát! is megjelentetted ; —hogy azután Szent lelked által alkalmatosokká tetted a Prófétákat, a’ te esméretednek, és akaratodnak, hirdetésére és tanítására ; és hogy utoljára Szent Fijadat is emberi testbe öltöztetted, hogy emberi nyelven szólván a’ Te nevedet megjelenthesse, és hogy az emberek’ idvességére, szenvedhessen, és mégis halhasson. — Ebben, — ebben vagyon bizonyára a’ szeretet, óh emberek , Attya! hogy szeretted az embereket mi- nekelőtte ezek Tégedet szerethettekvólna! Sőt, nem szűntél meg ezeket szeretni, még akkor is, mikor ezek mind ezekért is , Tené- ked háládatlansággal fizettek, elhagytak Tégedet, és a’ Te akaratod’ hejett, testes indulataikat válosztották életek és tselekedeteik vezér- jenek ; mert mind e’ mái napig hirdetteted a* Te boldogító esméretedet, tanítatsz minket is
