Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
és boldogságot keresünk úgymint a földön; a másik világ a hit tengelye körül foroghat csak. Ha valaha szép és üdvös működés volt tanitónak lenni, valóban most leend azzá. Lord Brougham szava még csak most leend igazsággá, a midőn kér- deztetve: ki az első hivatalnok a statusban ? azt mondá: ata- nitó és pedig a falusi tanitó, az igazi néptanitó! De mindent a mi a leveleké, elmondani nem akarok, meg- jegyzek még csak anyit hogy ezen leveleket tulajdonképen még a régi világban — miután azokat eléb hetekig magánál tartá — maga a censor is aláirá. Ha az, azoknak tartalmától valamit elvonna, úgy a megjegyzést tenni inkáb nem is akartam volna. Azomban teszem azt csak azért, nehogy némely elfogult olvasó azt gondolja netalán, hogy épen a sajtószabadság keleszté e gondolalokat, nem, az előtt is szabad volt igy gondolkoznia a protestáns tanitónak, — mert e levelek Írója az, és hogy ezentúl is csak igy fog gondolkozni, a ki azon elvet vallja, mit a levelek fejtegetnek. Még egyet. Az előttünk fekvő dolgozat bevégezve ugyan még nincs, de épen azért adom ki, hogy netáni felszólalások által az Íróban ösztön támadjon a megkezdett ügy fejtegetését annál gyorsabban bevégezni. Ily munkálatoknak, ily vitatkozások és értekezéseknek épen most van ideje. A modorról ítéljen az olvasó, és ha a dolgozat elolvasta után köszönetét fogna szavazni, ne köszönjön nekem egyebet, mint azt, hogy a munka kiadatási költségeit felajánlám, ha pedig boszan- kodni fogna, ám tűrni fogja a boszankodást is, ki jót akart, de némely olvasóra nézve netalán roszat tett, mit tenni nem akart, csak vallani akarta mit igaznak tart VIII a kiadó.
