Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
52 November 16án 1847. Gyászolj velem felem! A közben hogy én neked ez utóbi leveleket irom, lelkem egyébkint is nagy tapasztaláson ment keresztül. Lelki életünket ugyanis, nemcsak minmagunk tesszük, nem csak a bennünk tudó való, a mellyel mi felkelünk és lefekszünk , a nélkül hogy az is lefekünnék és felkelne; hanem teszi egyszersmind mások életének mi reánk való hatása, mások lelkének szálai és lelkök napjának sugárai, a melyek miniétünkbe átvilágítanak. Az összes benyomás aztán, vagy a benyomások és képletek a kivülöttünk levőkről bensőnkre, ez összesség az egész életen át, ez az mi lelkűnknek ismét kiható életét teszi, mi lelkűnknek körzetes tudatát befejezi. Lelkűnknek tehát élti köre van, és ennek mindig egésznek , mindig befejezettnek kell lennie, ha e körzet valahol megszakad, fájdalmat érez lelkünk, valamint ismét örömet, ha e körzet tágul, és lelkünk hatásának sugarai kiebb ereszkedhetnek. Körzete lelkem tudalmas voltának és e körzeties befejezettségben nyugodalma, e napokban megszakittaték. — Ugyanis egy férfiú dűlt ki a protestantismus harcosai közül, a kit magam is — épen Pesten lévén az időben — sírjához elkísértem. Leveleim naplómat teszik. Es mivel naplómba ezen eseményt is beírtam volna, megengeded, hogy itt említhessem meg. Tudor Schedius Lajos, kir. tanácsnok, több tudós társaságnak tagja, az 50 évig tanárkodott, öt évig tanárnyugalomban töltött , 53 évig házas és 79-ig élt férfiú, a tanitónestor nincs többé. E hó 12-én d. e. 5 órakor múlt ki, csendes álomba szenderülve, mintha csak nyugodni dűlt volna. A mit tanító, tekintélyül, örömül és vigaszul nyerhet, azt neki megadta — nem mondom, a sors, hanem a gondviselés. Ha tanítónak az életbeni sikeres és sokoldalú működését kellene festenem, akkor csak az ő életét kellene leirnom. E férfiú, élte fiatal korában tanítónak készült, a mint ily hivatalra készülni csak lehet; 20- dik évének eltelte után már a göttingai némethoni — akkoron leghíresebb tudományegyetemen gazdagula lelke. A mint tudom, három évet tölte ő itt, s lefolyván eszmegazdagodott életének 23dik tavasza, már ott állott, hazánk egyetlenegy tudományegyetemének, kihirdetett csődülete szerint, azok között, a kik a bölcsészeti tanszakban az aesthetikát, az akkor felkapott tudományt akarák ez egyetemnél képviselni. Tudományos készülete megnyerte babérját, s ő Ion kinevezve a számos (19) csődülő közül, mint legkielégitőb mun- kálmányu és tanusitványu a nevezett tanszékre. Későbben suplens- kint vette volt által, a görög nyelvnek és iralomnak tanítását is, és ezt, ha nem csalatkozom—hasonlóképen valami 36 évig vitte, ő lévén az első, ki e nyelvnek tanítását az egyetemnél behozta. — A helybeli pesti protestáns tanodának ő volt lelki megállapitója, és bosszú eveken at legfőb szellemi vezére. Nem történt e tanodánál semmi
