Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
47 Sajnálom én azon igazságot, azon elveket és meggyőződést, mely harcot kiállani nem tud. A szellem mezején, a harc élet; ha ez utóbit akarjuk, tűrnünk kell, hogy legyen és lehessen dagály és apály, és ha nem volna, saját magunknak kell azt felköltenünk. Tenger a szellem, mely ha nem mozog, tespedve önmagában, olyan hogy akár nem is létez. A külföldiek, az igaz, hogy igen kevés üdvöst tudtak még az e nemű vitákból eredményre deriteni, hanem mért tartóztasson ez minket attól, és annak reményétől, hogy mi netalán többet eredményezhetendünk? Legyen hogy a tanodái életet egy kissé nagyobb mozgásba, vagy a pihenő egyházi szellemet egy kissé nagyobb tevékenységre birandjuk, — az mind méltó eredmény lesz. Mind tanodái, mind egyházi életünk azért oly keveset eredményező hazánkban, mert még nem költeíett fel benne eléggé az elvmozgalom, még igen kevés itt az eszmeharc, vagy tán épen nincsen még. A léleksurlódás uj lelket teremt, és a leglényegesebb kérdések és ügyek feletti sokoldalú vitatkozás, a legvalódibb haladásnak kezdeménye. Ne féljen e szerint Tátrai ur a harctol, sőt örüljön inkáb, hogy létünk lényeges tengelyének forgása vétetik kérdés alá, például ily képen: mint volna az, ha másképen forogna? Ne gondoljuk azt és ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a magyar prot. élet halad, hogy mi erősbülünkmert mind inkáb testesülünk, ne higyük azt, mert mi talán ily változtunkban épen csak gyengülünk, vagy változat nélkül tespedve maradozunk. A maradás nagyobb vesztesség, mint a nyilt harcbani meggyőzetés! Dunántúli egyik papunk úgy — hiszem, hogy te is ismered őt, mert az ő neve nemcsak prot. kerületszerü, hanem országszerü, és mind annálfogva a mit éltében gazdag mozgatás mellett már létesitett, meg is érdemli hogy országszerü legyen az ő neve, ő azt vallja, hogy a protestantismus akkor volt legerősebb, a midőn legtöbb harcot kellett kiállnia, s hogy akkor haladott legtöbbet, midőn ellenei leginkáb meg akarták gátlani, és akkor növekedett leginkáb, midőn legnagyobb mértékben nyomatott, és elve akkor dicsőült meg mint dönthetlen igazság, midőn saját hívei ellen sem volt biztos, midőn ezek is el akarták csavarni az elvet, akkor diadalosko- dott az legragyogóbban. — Nem mondom én ugyan, hogy harc kell csak azért, mivel annak sikerét is reményijük, ezt nem állítom, mert ily esetben a harc bizonyos, de a siker mindig bizonytalan; hanem én azt mondom : mivel a sikert akarjuk, azért ne kerüljük és ne átal- juk a harcot sem. Én pedig részemről nyereményt és pedig nagyszerű nyereményt várok a protestantismusra nézve, elveinknek e térem , és a. világ előtti tisztába hozása által. Sőt ezt, meggyőződésem szerint, nemcsak várom, hanem tudom is, hogy bekövetkezend, azért kész vagyok a harcra. Inkáb tisztítsuk elveinket önnön magunk táborán belül, önmagunk által, sem hogy azoknak tisztítására vagy bár mi részbeni tagadására, mások által ösztönöztessünk vagy talán kényszeritessünk. Az alapelveinktöl való tartósabb eltérés, utoljára elveink vesztével fog végződni. Fel kell frissülnünk önmagunk által,
