Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

IV

a kiadó — legaláb saját maga tudata és tapasztalása szerint bevallani kénytelen, de bevallani másrészről azt is, hogy a vágás a fának gyökerére esett. A mi az institutiokban odvas, legyen az isten kegyelméből vagy kegyelmétől származott, avagy pusztán emberi kéz által létesített, annak vagy módosulnia vagy dűlnie kell. Az örök igazság azért megmarad, hahogy köntöse változnék is, a melyet az idők folytán magára ölte. De az örök igazság mindig ugyanazon egy, csak hogy nem épen a mai, sem nem a múlt, sem néma jövö egyedül, hanem a minden időknek igazsága, azaz, az örök. Vallásban úgy, mint valláson kívül, sokat hittek az emberek igazságnak, hisznek ma és hinni fognak ezentúl, és Intőkben boldogok; pedig ezen ö igazságuk, a mint az idő változott, hasonlóképen elváltozék és igy már nem volt igazság, mert az igazság egy és örök és változhatlan, vagy talán épen az-e benne az igazság, a mi örökké változik ? Csaknem azt volna hajlandó az ember hinni, hogyha nem tudná, miszerint bizony csak ő maga az, a ki mindig változik, és igy az igazságroli felfogás, vagy ö az igazságot felfogni és megfogni törekvő, nem pedig az igazság maga. — Az embereknek vagy legaláb az emberek többségének és nyomatékos részének az igazságroli felfogása szerint idomultak az emberi institutu- mok is, idomult egyház, oskola és status. Es midőn egy vagy más idomzat vagy alakulat — a mely az előtt jó lehete, mert hiszen épen azért jőve létre —- már nagyon feszitö kezd lenni egyik vagy másik félre nézve — mert az emberi szellemalakulatokban is feleknek mindig lenniek kell, akkor ismét ébred az eredeti erő mely újat keresni készt és meg nem nyugszik, mig újat nem teremt, vagy mig a régit uj felfogásához képest át nem alakitja. így az igazság változó alakzatokká lesz. Ne keresd ^feért4az igazságot ott, a hol változás nincs, de meg ott