Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

0i

fzetes rend fzerint nem következik, úgy hogy amaz tétetvén, ennek is meg kellyen történnie, és ebben igazsága vagyon: de hogy ezzel ő az Ekklésiának, vagy a'Szentegyház Igaz gatóknak fekvő jófzág fzerzésre való justa- lanságát akarta volna vitatni, az, ammint a’ felhozott fzavakhúl láthatni, neki efzébe sem jutott. Midón tehát Te abbúl még is, elmélkedése’ folyamattyának ellenére, ezt akarod kifacsarni — azt nem állíthatván felőlied, hogy deákul nem tudfz, vagy a’ Logicát elfelejtetted — azt kell mondanom, hogy a' tanulatlanok’ ízemére hályogot vonni fzándé- koztál.

Ugyanezen §-ra tett 4_dik s 5-dik éfzre- vételed is nagyobb réfzént a’ tulajdonosi jus- nak (jus proprietatis) hijányos fogattyán épülvén, nem lehetett nem helytelen. A’ te képzeted fzerint a’ kény' és kéj’ mindennémű tekintetben való telly es függetlensége ’s határozatlansága a' tulajdonosságnak mivoltához tartozik. Nem is kétlem Barátom! Tégedet többekkel eggyütt e’ tévelygésbe az ejtett, hogy a' terméPzeti Törvénytudomány Tanítóinál a' Birtokosnak általlyában saját jófzá- gára nézve a) mást kirekefztó just (jus ex- clusivum); b) just a hafzonv ételhez (jus utendi fruendi); c) just az arrúl való fzab ad rendeléstételhez (jus disponendi de re sua) tulajdoníttatni olvastál — arra nem is figyel-