Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

megnemesíttetését, vak jutalmazásnak, cl nemesség 's ezzel egybekapcsolt jutalom böcse' le alacsony it ás ának lenni állítván, hallgatva a' fzületés által való nernesedést gán- csoltad, melly az érdemei utánn raegneme- sített polgárnak ivadékit minden érdem nélkül fzállíttya ama’ fényes jusok’ ’s fzabadsá- gok’ birtokába? Nem volté pedig hafznos az Orfzágokban, az eggyarányúságnak, s ennél fogva az állandó békességnek fenntartása végett, a’ Hazának vagyonosabb, izmosabb, értelmesebb réfzét, kiket vagy a’ külső vagy a’ belső tehetség a' község’ fölébe emelt, örökös jeggyel megkülömböztetni, hogy azok a’ megállapított, ’s boldogítani fzerzett polgári intézetekhez gyenge koroktól fogva már előre hozzájok csatoltassanak ? Nem voltaké minden üdőben elegendő nyomós vallásbeli, erkölcsi ’s politicabeli okok arra, hogy a' másod rendbéli Papok is mindgyárt felfzenteltetésekkor, melly által ők Sz. István’ üdéjében tíz falubeli lakósok’ lelkiös- méretének kormányozóivá tetettek (Deer. Lib. II. Cap. 34.), ama megkülömböztettek közé helyeztettessenek — a’ kevés Püspökség ’s Apáturság az Egyházi ’s Szerzetes Férjfiak’ nagy fzámához képest igen erőtlen inger lévén a’ polgári érdemekre? — Szintezenkép a' nyomosításban is eggy nagy bakot ütöttél, A' XVIÍ-dik Századbeli eggyes történettárgy-