Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

tefzem az Egyházi Státusnak a' többi Státusok között való elsőségét. A' mi pedig a’ va- gyonbeli jusokat ’s fzabadságokat illeti, azokra nézve magadat kérdezlek : ha vallyon azok a’ bölcs, érdemböcsulő s igazságfzeretö tör- vényfzerzők, kik a' felfzenteltt Papokat ál- tallyában méltóknak mondották arra, hogy a' hazafiak mindnyájan kéfzek legyenek érettek fáradni, sőt ha fzükséges életeket is feláldozni (Deer. Lib. II. Cap. 4), őket ugyanazon Törvénykönyv' 5-dik 's 35-dik czikke- lyének kedvezéséből, melly fzerint: ,, unusquisque habeat facultatem suam , 's a' t. u és ,, unusquisque dominetur propriorum ’sa’ t. következetlenség, ömimagokkai való ellenkezés nélkül, kirekefzthették volnaé? Te vifzontag bízonyítatlan előrevalótétel nélkül (petitio principii) kirekefztetteknek mondhat- náde? Szent Láfzló pedig annak elórevaló- tétele nélkül, hogy minden Papnak fzabad jófzágot fzereznie, mondhatta volnaé helyesen, oily üdőben, midőn a’ Papok, ammint tulajdon törvénnyeibül láthatni, többnyire külföldiek voltak: ,,ha valamelly Pap az Ekkle- sia’ marháit a' maga tulajdon jófzágára hajtya, és ott eladgya, vagy gondatlanság miatt elvefzti, három annyit adgyon az Ekkle- siána k (S. Ladisl. Deer. Lib, I. Cap. 6.)? — Barátom! elekből úgy vélem, elég világos, hogy