Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

ÍWVWWA^

,, Törvénnyeinknek bevezetései, és befejezéssel, mellyek az előbbenieket magyarázzák „(Prolog. 17. 12.), hanem elhatározva fzóiló ,, Törvénnyeink is (II-dae 2. 1. 149Ö. 1. 160Ö. ,, post Coronat.), mellyek a’ törvényfzerzés- ,, nek jussát az Egyházi Rendbúi csak a’ Fö „Papokra ruházzák, elegendőképen világo- „ síttyák.

,,De mennyünk a’ III-dik §-ra. Barátom! ,,én nekem e’ czikkelynek figyelmetes olva- ,,sása után is, csak azt kell vallanom, hogy ,, abban Értekezésed’ czéllyára, vagy is az al ,, Papság fzeméllyes orfzágos nemességének „bebizonyítására nem csak oklevelet, de még ,, fontos következtetést sem találtam; ha csak „abban az eggyben nem gondol valaki erős- „ séget, a’ mit Magnus Klerikusrúl Galdu', ,, Gyani lakos’ fiáról a’ 4'^-dik lapon a’ .

32-dik „fzám alatt Belius’ Históriájából emlegetfz? „De az én Ítéletem fzerint kár volt ezen elő- „mutatással a’ munkát terhelni: mert mind- „eggyik Hazafi elesméri azt, hogy az Egy- „ háziak fzármazásbeli nemességeket a’ Pap- „ság által el nem vefztik; — elesméri azt is, „hogy a’ világi Papok örökösödnek Nemes „Attyaiknak fekvő javaiban; és még azt is, „hogy ezek azon feltétel alatt, hogy fzerzett „fekvő jófzágaikat holt kezekre ne haggyák, „ fzerezhetnek is; és így nem vala elegendő „az Értekezésnek czéllára csak azt bizony*3 7