Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

A5 halállal való büntetést a’ legnagyobb büntetésnek látták eleitől fogva az emberek, mert az életnek elvesztésével nem ér semmiféle kints- nek elvesztése: a’ melly gonosznak megakadál- íyoztatásóbann tehát egyéb ezközökkel semmire sem mehet a’ Státus, ha azt, mikor el nem kerülheti, a’ közönséges Jó úgy kivánván , Halálos büntetéssel akadályoztatja $ ezt ö a’ maga fennállása tekintetéből megteheti. — De igaz az is, hogy minden embernek a’ természetenn fundált jussa van az ö életéhez, és annak oltalmazásához ; mert minden ember azzal a’ természeti érzéssel, és indulattal születtetik e’ világra, hogy magát mikor el nem kerülheti az ötét megtámodó megölésével is kívánja megtartani. Úgy de a’ Státus ezen természeti jussal biró emberekből áll, a’ kik mint va- lamelly személlyben úgy egyesittetnek a’ Státusban: következésképpen az emberi természetbe fundált jussa van arra a’ Státusnak, hogy halállal is megbüntesse azt, a’ ki a’ Státus, és az ő Tagjai Jétele, és élete elvesztésére törekedik.— Azzal hogy én Polgárrá lettem, az én emberi természetemen fundált jussomról le nem mondottam : és így ezen természeti jussról senki a’ Státusban levő polgárok közül le nern mondván, de le sem mondhatván, sőt a’ nagyobb bátorság, és foganatosság véget a’ Státusnak adván annak gyakorlását által, nyilván vah, hogy természeti juss gyakorlása az, mikor a’Státus, melly az egész polgárság személlyét viseli, az ö életét felforgató ellen az utolsó szükségben halálos büntetéssel is él (a).

Ezekből hát következik, hogy a' Státus bűnt telhet Halállal is; dea’ halállal való büntetésre

540 Her. Kötelességtud. III. Sz. VI. R. XII. Tz.

(a) A’ Halállal való büntetésekről Michaelis , Bee rar in , Sonnenfels , és Kánt után sokann erős dis- putátziókat tartottak.