Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ra, hogy ezután reá nézve vigyázqbbak fogunk lenni. — Ha pedig más sértett meg minket, akár kér tölünk botsánatot, akár nem, igyekezzünk arra az iga* Keresztyéni Indulatra felemelkedni , Hogy azzal mind szívünkben mind tselekedetün- kel megbékéljünk, az az, roszsz indulattal eránta ne légyünk, kárt néki ne tégyünk , sőt a’ roszsz- ért jóval fizessünk néki. — Hogy ha pedig még akkor se szűnik meg az ellenség engem sérteget- ni; még akkor is és mind annyiszor, a’ mennyi- szer megsért, megengedő indulattal légyek eránta, azt parantsolván nékem a’ Jézus, hogy az ellenem vétőnek, nem fsak hétszer , hanem hetuenhe'tszer is megengedjek Mát. 1H 5 21, 22»

CCCY. §.

Kötelesek vagyunk ellenségeinknek megenged- ni. — Szabadosoké az Ellenséget átkozó Énekek, es Könyörgések' ?

Ellenségeinkéi való megbékélésre, és annak szeretetére kötelez bennünket

1. ) Maga az okosság, melly az indúlatosko- dást, más gyülölését, és kárt tévő szándékot, mellyek az ellenségeskedéssel együt járnak , mindég véteknek tartja. A’ világ se alhatna fel, ha közönséges Törvényé válna a' mások’ megboszszú- lása, és az engesztelhetetlenség. — De egy megsértő se akarhatja azt, hogy néki a’ megsértetett meg ne engedjen, hanem az rajta boszszút áljon: és igy az egymásnak való meg nem engedés az okosság ellen való dolog. Kívánja a’ másnak való megengedést

2. ) A’ Keresztyén Vallás , mellynek fő törvénye az egymásszeretet, — de a' melly különösen is parantsolja az egymásnak való megengedést , sőt példát is adott ezen nagy virtusra az Istennek, a’ Jézusnak, ’s némelly kegyes embeEllenségeink eránt való Kötelességeink. 5IQ