Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

CCLXXAII. §,

Ellenvetések — Feleletek.

A’ tehénhimlővel való beoltásban némcllye- ket ezen Nehézségek tartóztatnak:’

1. ) Ha elvégezte az Isten, hógy a’ gyermek meghimlözzön, meghimlőzik az , ha a’ Doktor százszor bele olt is 3 ha pedig azt végezte cl, hogy rneg ne himlözzön, Soha sem megy reá a himlő: és így egyik esetben sem szükséges a' beoltás.

De mit végzett az Isten mit nem a’ mi gyermekeink felöl, mi azt nem tudjuk, hanem azt tudjuk, hogy mellyek a mi gyermekeink e- ránt való Kötelességeink : azt hát ne kurkász- s'zuk , íx mit nem tudunk, ezt pedig a’ mit tudunk tellyesitsük. Bizonyossan az ekképpen gondolkodó szülék , ha a Házok égne, kiszaladnának abból, hogy oda ne égjenek, és akkor az Isteni végzésre nem utalnának, Ezek magok is imádkoznak az Istennek gyermekeik egésségéert, és a’Doktorhoz is folyamodnak : láttzik hát hogy t$e- lehedettel ellene mondanak annak, a’ mit szájjal mondanak.

2. ) A’ Himlödzés által tisztul ki a’ gyermekből a’ roszsz nedvesség: azt hát a’ beoltással meg- folytani nem egyéb gyilkosságnál. — Dq ha a‘ hollyagos himlő által tisztulnak ki a’ gyermekek^ miért nem ragasztják azt önként a’ Szülék gyermekeikre ? miért búslakodnak azon, hogy meghim- loztek ? miért tartják jobbnak, mind a’ Szülék, mind <x Dokvorok , ha kevés himlő van a’ gyermeken, holott a’ több himlő által nagyobb volna a’ kitisztulás? — és miért nem egésségesebbek a* felette himlös emberek azoknál , a’ kiken tsak kevés himlő volt ? A Szülék még gyermek korokban által esvén a’ himlőn, ők hát üresek és megtisztultak minden himlő matériától; bogy ad4Q6 Her. Rctele*ségtuá. Ili. Sr. TI. fi. III. Tz*