Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

mán félhetnek, hogy megmarja őket. Mindezen okokból, mind pedig abból is, hogy az Isten megtiltotta a’ rágalmazást: kerülnünk kell ezt a’ bűnt 3 Mos tg; ló- Mat. 12: 3Ó , 37.

Azombann, se nem Rágalmazás , se nem Meg- gyalázas az, mikor valakinek vétkét a’ Törvény* szék előtt nyilván valóvá teszszük, és ezzel valami ártatlanságot hozunk világosságra, *s, a’ társaságnak kárát elhárítjuk.

CCL. §.'

Mások Világi javait illető Kötelesse'geink.

Azon világi jókra nézve, mellyekkel mások bírnak , ezek a’ Kötelességek: senkit törvénye^ birtokában meg ne háboríts , — kárt másnak Semmi jószágában ne tégy — és a’ másét akármi szín alatt el ne tulajdonítsd. Ellenben kötelesek vagyunk másokat az ö birtokaikban tőlünk kitelhető módon megtartani, javaikat szaporitni, és a' kártételre igyekezöt megakadályoztatni.

Erre köteleznek minket az Igazságosság és a» Közönséges Emberszeretet. Mert a* birtokosnak tökélletes jussa lévén az ö tulajdonához, azon just, a’ világi Törvény megrotása nélkül is meg nem sérthetyük. Sok fáradságban, és munkában kerül felebarátunknak az ő javainak szerzése : igazságtalanság volna tehát azt annak gyümöltsé- vei nem engedni élni. Szüksége is van felebarátomnak magára és famíliájára nézve azon jókra, mellyekkel ő bír, — sőt az cl Erköltsiségére is hasznosok azok; és igy mást a' maga jószága birtokában sérthetetlenül kell hagyni, előttünk tartván Pál Apostolnak ezen mondását: A’ szereiéi felebarátunkat nem illeti gonosszal. Kom. J3; 1Q.

Mások világi javait illető fíöteless. 435