Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Erköltsok megvesztegetése a’ legrettenetcssehb bűn ; azt pedig a' ruszsz példa leghathatóssabban eszközli ;— Teheted az embert a’legnagyobb böl- tsé, megtarthadd annak egésségét, és gazdagságát; de ha az ö legszentségessebb kintsét, a’ jó Erköltsőket megvesztegetted, és gonosz példaadásoddal semmivé tetted; semmi jót ó véle nem tettél, mert a’ jó Erköltsok nélkül kárára van néki az, a’ mivel ő bír. Ezek szerént: se beszédünkéi, se tselekcdetünkel másoknak botránko- zására ne légyünk.

CCXLVI. §.

Fele bar dt inh erholt si Hibáinak vagy Virtusainak Meg it élés ét illető Bégúlák.

Semmire sem hajlandóbbak az emberek, mint a’ mások megítélésére, annyira pedig , hogy mivel nem lehetnek mindnyájan polgári ítélő Birák- há, mindnyájan erővel azokká teszik magokat. Megítélik hát a’ mások tselekcdeteket; erköltsi jó, vagy roszsz voltokat, és mivel ezek az itélők a’ mások szemében gerendákat látnak, mikor a’ magokéban szálkát sem találnak: az Erköltstudo- mány a’ mások megítélésére nézve e* következendő regulákat adja élőnkben :

A’ más Megítélésének minden Indulat nélkül kell megesni; mert az Indulatból ítélő emberigazán nem ítélhet.— Semmi részre való hajlás ne légyen az itélőben ; mert az igasság tsak az egyenes szívben lakik.— Nem tsak a’ hibáit kell fontolás alá venni valakinek, hanem a’ Virtusait is, és azután kell megtenni az ítéletet. — A’ tsupa gyanú ne légyen fundamentoma a’ megítélésnek; mert az igaz ítélettételnek igasságon kell épülni. —■ A’ megítélésben vigyázni kell a’ mcgitéltetet- taek tzéljaira, inditó okaira, környülállásaira, és még az. emberi erőtlenségre is. — Roszszúl soha

428 Kér. Kötelességtud. III. Sz. IP. B.