Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

423

szolga a’ legboldogthlanabb állapotban helyhez- tettctik, — az a’ legnagyobb tudatlanságban marad, —- élete az ö gazdája előtt tsak annyi, mint a’ baromé, — és nagyobb kegyetlenkedés követ- tetik ol rajta mint a5 barmon, mert tsak Améri- Ivábann a' Bányákbann, ’s egyéb munkák terhe alatt , annyi rabszolga vész el esztendeig, hogy annak kipótolására esztendőnként több kívántatik százezernél, (a)

CCXLII. §.

Ellenvetések, — Feleletek,

Mondhatná ugyan valaki, hogy nem esik í- gazságtalanság valakin, ha maga valamiben meg edgyez ; ha hát a’ Néger megedgyez abban , hogy ő Örökös rabszolga lészen , nints abban igazságtalanság arra nézve. De mivel nem volt a’ Négernek arra jussa, hogy a’ maga személyét do- Ioggá változtassa által, — ’s az is igaz, hogy ez vagy amaz embernek, kivált az ö nyomorult állapotában való tselekedete, az emberiségnek közönséges törvénye nem lehet : nyilván van , hogy sem a’ Néger el nem adhatja magát másnak pénzért, és a’ vele való viszsza élésre, — sem az Emberrel kupetzkedö el nem fogadhatja ezen igazságtalan maga elajánlást. Innen Mo’ses meg is parantsolta, hogy a’ ki magát másnak rabszolgául adtaj az a’ hetedik esztendőben szabadon eresztessék. 2 Mós. 21: 2 — lo. 3 Mós. 25: 3Q — 42* De a’ szolgákra nézve igen emberi törvényeket hozván Mó’ses 2 Mós, 21- és 3 Mos. 25. Részében $ látni való hogy az ő idejebeliörökös szolgák a’ mai emberekkel kereskedőknek

(a) Geschichten der Seereisen Berlin T. 3. old. 374* *— TVeiss philosophische und Moralische Grundsätze fíannov. 1801. T. 3. old. 135 137.

Örökös Rabszolgaság.