Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

De mivel nékem nem is volt -tzélom az illy Mcg- támodó gyilkost megölni) hanem mikor fegyveréből ki nem vetkeztethettem , és a’ magam oltalmazása közbenn azt nem tehettem, hogy ötét kissebb vagy nagyobb mértékben meg ne sértsem 3 ekkor ha ő meghalj nem az ö eránt^ való szeretetlen- ségböl esik ez a’ történet. Én mást úgy tartozók szeretni, mint magamat: de ha magamat a’ Meg- támodó gyilkos által megőlettettem volna) én azt jobban szerettem volna, mint magamat, — mert azt életben meghagytam, és vele magamat ónként megölettem.

Mondják azt is, hogy mivel a’ Megtámodó gyilkos ekkor , olly állapotban vagyon , mellynél fogva, ha meghal, eíkárhozik j és így ezen mi Világi életünknek elvesztése, az ö örök életével, és Lelkének elveszésével ütközik öszve : inkább hát magunkat kellene megöletni engednünk, hogy amannak Lelkét megtarthassuk. — De va- lyon ki lesz arról nékem kezes, hogy ez a’ gyilkos megtámodó megfogná magát javitani, ha az életben ötét meghagynám ? Hát ha magara a’ meg- támadtatottra nézve is , éppen azért szükséges még az élet, hogy a' megtérésre neki magának is szüksége van? Ebből a5 következne, hogy a* Státus egy nagy bűnöst sem ölettethet meg, mihelyt az a’ gondolat jönn a’ fejében, hogy a* még, meg nem tért Ember lehet. Egyébbaránt is , ezen ellenvetés azon babonás gondolaton áll, mintha az Embernek más életbeli boldogsága tsu- pán ez élet legutolsó szempillantásától, és a5 Léleknek ekkori maga viseletétől függene, a’ mi nem igaz.

Némelly Szent Irásbéli helyekből, úgymint , Mát. 5: 3Q, 4L L Ján. 5= l6. Bőm. 12 : 14.

1. Pét. 3:9. az helyes magyarázás után ellenvetést formálni nem lehet, —mellvekben tsak a’ ma410 Kér. Kötelességtud. UL Sz. II. H.