Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

gészszen kiszaggatni , a' mit a’ Szent írás is pa- rantsol. Rom. 12: 14—21. Mát. 5:44* Tsel. 7 : 60. VSo/í. 57. 1—8Menthetné talán valaki az Embergyüiölést azzal, hogy a’ Szent írás szerént maga az Isten is gyűlöli a' gonoszságnak tselekedöit $ én pedi" tartozom az Istenhez hasonlónak lenni a’ tsec1

lekedetben: nohát szabados az Embergyülölés.— Erre ezeket feleljük. Az Isten gyűlöli a’ bűnt, de nem az Embert: nekünk is szabad az emberek roszsz tselekedetét gyűlölnünk, de a’ tselek- vöt szeretnünk kell. Ez a’ kifejezés: Az Isten, gyűlöli a bűnt, vagy a’ bűnöst, ezt teszi: Az Isten nem hagyja helyben a bűnösnek tselekedetét, — és azt megbünteti. Az első tekintetben igyekeznünk kell hasonlóknak lenni az Istenhez , azaz, a bűnös tselekedeteket nem kell soha helyben hagynunk. A’ másik tekintetben pedig az Istenre, és a' Magistrátusra kell bízni a’ bűn megbüntetését 5 mert nekünk magunknak boszszúál- lóknak nem kell lenni. Utoljára, az Embergyü- Jöles egy rendeletien Indulat az Emberben, melly minden törvényt felforgat: illy Indulat nints az Istenben 5 és igy mikor az Istenről mondódik, hogy ö gyűlöli a’ bűnöst, az nem tulajdonképpen mon- dodván őróla, mi sem gyűlölhetjük Embertársainkat tulajdonképpen, hanem a’ lellyebb meghatározott értelemben.

Az Embergyiílölesről ’s annak TVemeirÖl. 405