Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

tombeli embertől ezüst arany edény eltet. D* világossan is mondja Móses, bogy ő a’ tudva lé- vö parantsolatban közönséges Emberszeretetet ért, igv szóllván 3 Mos 19 *33* 34* Ha jövevény ember bujdosik ti közietek a' ti^földetekben bosz- szúsággal azt ne illésetek. Mint szintén' a lakos ollyan légyen ti közietek a jövevény * és szeresd azt mint magadat; mert jövevénynek voltatok ti is Egyiptomnak földében, az az emlékezzetek reá, hogy nektek is jól esett, hogy az Egyiptombeliek jók voltak hozzátok, keservessen esett pedig mikor szeretetlenül viseltettek e- rántatok. így 5. Mos. 10. lt). Mikor pedig a’Krisz- tus a’ Sidó Tudósoknak abbeli értelmét tzáfolja meg, mintha Móses tsak a’ Sidók’ szeretetét pa- rantsolná; és azt kivánnya, hogy a’ Móses ezen törvényét : Szeressed Felebarátodat, mint te magadat, a’ nem Sidóra is egyformánn ki keli terjeszteni Luk. 10: 2Q—37. Mát. 5: 44—48- nyilván van, hogy mind Móses, mind a’ Krisztus a’ Közönséges Emberszeretetet parantsol- ták. —

De cgyébaránt is, minden embernek azon egy Teremtöje, és Gondviselője van,— mindnyájon azonn egy Erköltsi Országnak polgári vagyunk, — mindnyájunknak közönséges Törvény- adónk az Isten — mindnyájunknak azonn *gy természetünk , rendeltetésünk , emberi méltóságunk , betsünk van magunkban is, és Isten előtt is, — mindnyájunk megváltására küldötte az Isten a’ maga Szent fiját, mert nem tsak a' Sidó hanem a’ Pogány is hivatalossá lett, — edgy mindnyájunknak az eredete, és mindnyájunknak azon egy Szüléktől van a’szármozása, ’s már ennél fog^a vér szerént való atyafiak vagyunk, — mindnyájunknak azon egy sorsa, szüksége, gyönyörűségei,

Jl' 'Felebaráti Szeretőiről. 599