Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Rzent Fiát is e' világra érettünk el küldötte , és ez által kívánt bennünket megváltani, és a’ más életbeli veszedelemtől megmenteni. — Mat. l(j: 28- Rom. 3.24 — 25. — 5 : 18 — 1*9 — 8: 28 — 3Q.

1. Ján. 3: 2.— És igy a’ mi emberi Méltóságunk áll a’ mi természetünknek abbéli alkotásában, melly ezerént az ember bir egyedül e’ világon másokat meghaladó Okossággal, és erre megkivántató tehetségekkel, ö bir egyedül Szabadsággal és Törvény adói hatalommal, ő tseíekedhetik tsak a’ maga tudtával (reflexio) erköltsiképpen, és ízéiből, ö halhatatlan, és az ö Rendeltetése nem köz semmiféle teremtéssel e’ világon. Ezen mi Méltóságunk megesméresének érzésében áll a’ mi magunk Erköltsi Betsülése.

CLXXXVIII. §.

Kevélység. — ennek természete.— IVemei*

Az önnön betsülésnek határát által hágja és Erköltsi Méltóságunkat megalatsonyitja a’ Kevély. — A* Kevélység áll azon magunknak szerfelett való, és a’ mások lenézésével öszveköttetett tettzésben , melly szerént a’ magunkban lévő jelés tulajdonságokat hozzá hasonlithatatlanoknak tartjuk, és ezért ezeket magunk is magasztaljuk, de mások által is magasztaltatnikívánjuk, másokban pedig akármi jót sem betsülünk, és azt alázzuk , és aláztatni kívánjuk. — A’ ki a’ magában lévő jelességeket nagy munkával akarja tettzetökkg tenni, és azoknak, bár tsekélyek légyének is azok, felette nagy betsületet tulajdonit , azt hívjuk : Hijjában való embernek, ezt a’ vétket pedig: Htjjábati valóságnak szoktuk nevezni.— A’ ki a’ maga gőgös viseletével, ábrázatjának, szemeinek és hangjának hordozásával azt jelenti ki, hogy ő magát nagynak, másokat pedig kitsinyeknék 'tart-, e'neveztetik: Büszkének, maga pedig ez^k*

530 Kér. Kötelességtud. It. Sz. III. R.