Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

nem kevélyedem,— a’ szegényeket azokból segítem.

Ezenn Kötelesség gyakorlására inditathatunk annak meggondolásából, hogy mi ezekre érdemedének vagyunk, — továbbá abból, hogy ezek igen sokak, mert életünkéi kezdődnek azok, és tsak azzal végződnek el, — e’ mellet ollyanok azok, mellyeket senki más nékünk meg nem adhat, — miilyen az essö, és termo idő, különossen. a’ letelünk. Innen nyilván is kötelességünké té- tettetik az Isten eránt való háládatosság a’ Szent írók által $ Minden könyörgéseitekbe, igy szólt Pál Apostol, hálaadással jelenjenek meg a' ti kéréseitek Isten előtt: Fii. 4 : 6. Solt. 50: \!±. Luk. 1": 15, l6. Kol. 3: 17* Ffés. 20- 1. Thes.

5-. 18Ezekből következik, hogy az Isten eránt való Háládatlanság szörnyű nagy vétek, melly abban áll, ha nem érezzük magunkat köteleztettek- nek az Isten Jótéteménnyeiért való háládatosság- ra, — ha azoknak szerző okának, nem az Istent tartjuk, hanem magunkat,— ha nem élünk azokkal azonn tzélokra, mellyekre azok adattak,— és ha meg nem elégszünk azokkal.

CLXIX. §.

Istenben való Bizodalvmról,— 's Reménységről.

Mikor én , az én jövendőbéli állapotomra nézve magamat egész megnyugovással az Isteni Gondviselésre hagyom, ekkor van én bennem Istenben való Bizodalom. Ezenn Istenben való Birodalomnak Tulajdonságig zek : Tsak ollyan dolgok eránt lehet a’ mi bizodalmunkat Istenben vetni, a’ melly szabados, és az Isten böltsessé- gével ’s tzéljával megegyez.— Továbbá, tsak úgy hellyes az Istenben való bizodalom ha ma302 Ker, Kötelességtudomáriy I, Sz. FII. R,