Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Közönségesen mindenekért,—vagy pedig- külö- nosscn a’ hozzánk közelebbről öszveköttettekért kögyörgünk, — Örökké pedig tsak az Klókért könyörgünk, a’ Megholtakért pedig nem, mivel erre a’ Szent írásban sem parantsolatunk, sem példánk nints, — és képtelenség is azokért olly tzéllal imádkozni, hogy az Isten változtassa meg az azokra kimondott sententziáját. Találjuk ugyan a' Megholtakért való könyörgésnek nyomát a’ régi Ekklésiábanj de azt mondja arról Tertullianus, hogy annak a’ Szent íráson épült fundamentoma nintsen (&). All továbbá.

2. ) A’ Könyörgés Hálaadásban, mikor az ember az elvett jóknak meggondolásából kötelez- tettnek tartja magát annak önként való meges- mérésére , hogy mind azonn jóknak, mellyekkel bírunk, az Isten az adója, és szerző oka. E neveztetik Háláadó Imádságnak is. Áll végre

3. ) A' Könyörgés Isten Imádásában, vagy Ditsöitésében, mikor mi az Istennek tökélletes- ségeinn, és munkáinn elmélkedvénn az ö felséges volta eránt tisztelettel, és tsudálkozással bételünk, ’s ebből szármozott belső érzésnél, és megindulásnál fogva a’ mi ö tőle való függésünket és az ö Nagyságát forgatjuk elménkben, és hogy igy értünk ő róla ’s magunkról, ezt ö előtte kijelentjük. fí’ neveztetik tulajdonképpen való Imádságnak.

Az Éneklés is Könyörgés , és tsak a* külső elmondásban külömböznek edgymástól.

270 Kér. Kötelességtudomány, 1. Sz. IV. R.

(a) Harum, et aliarum huiusmodi disciplinarum sl boam expostules Scnpturariam , nullam invenies; Traditio tibi praetendatur auctrix , Consuetudo confirma- ■ et tides íbservutrix.— De Corona Militis C. 4,