Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

talván magában , bogy mikor ö magát megakarja jobbitni, hogy ezt megtehesse, még elébb valami oliyas roszsz ellen kell néki hartzolni , mellynek meggyőzésével lehet ö jóvá. — Érzi az ember azt is magában, hogy az erköltsi princípiumok követésére nézve bizonyos erőtlenség van ö benne, melly szerént bár látja is a’ jót helyben is hadja, még is a’ roszszat követi.— Vesz észre magában akárki is nagy hajlandóságot a’ tiszta, és nem tiszta indító okoknak öszve zavarására, és a’nem tisztáknak a’ tiszták felett való felyebb betsülésére, — valamint a’ maga elhitetésére és megtsalására való kedvet, s az okosság jussainak fentartására való erköltsi restséget. Ezen minden emberben meg levő erköltsi erőtlenség,— restség,— maga megcsalás Rom. 3 : 12- bizonyosan másutt nem veheti eredetét, mintáz ember természetéhez ragadt romlottságból, melly ö benne már akkor készen van) mikor az okosság a’ maga tudtával kezdett élnij mert ha benne nem lett volna, nem is élhetne viszsza szabadságával a roszra.

Azt legalább méltán várhatná az ember, hogy mikor a’ Vallás,—a’ Filosoíia, —Oskolák,— Tudományok,— Polgári Törvények, és Büntetések egyformán munkálódnak az emberi nemzetnek meg- jobbitásán, az, a’ vagy tsak a’ márkipallérozott, vagy a’ pallérozódás által el nem rontott emberekben úgy megeshetne, hogy azok közül valaki erőt vehetne minden bűnökön, — a’ minek pedig megkellene esni, ha a’ mi természetünkhöz nem ragadt volna valami hiba, melly miatt erre soha senkinek reá nem lehet menni.

Ha mi bennünk már az előtt, hogy szabadságunkat kezdünk élni valami romlottság nem volna : úgy a’ kisdedekben legkissebb ollyasnak sem kellene lenni, a’ mi az erköltsi törvényei ellenkezik} a’ mit pedig a’ tapasztalás ellenére tagad1QO Keresztyén Közöns. Erhältst. Vili. Pi,