Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Az emberi természethez nints alkalmaztatva az az erköltsi Systema , nielly a5 tselekedet jó , vagy roszsz következésének semmi részt sem enged az akarat meghatározásában. Az ember ugyan is nem tsupa Lélek, hanem test is lévénn, és a’ héttőnek munkássága szoros egybenköttetésben állvánn; el nem lehet az embertől választani azt, hogy a maga meghatározásaibann a' mi jó, vagy roszsz az ő állati, sőt lelki természetére nézve, arra ne nézzen. A1 Stoikns a" testet számban sem vette, valamint a’ világi jókat sem betsülte semmire is, és ugyan ezért nem is tsuda, hogy ezektől nem vett semmi Indító okot isj de az igazi Filozófus az embert embernek tartván, — és a’ világi jóknak is betsét megesmérvénn } élhet ezekkel az emberi akaratnak valamennyire való Inlereszszálására.

A' Virtusban való előmenetelünknek egyedül való akadálya a’ testiség} ezt kell hát bennünk a’ mivel tsak lehet erötlenitni, hogy ez magát hamarább feladvánn az Akarat a’ Lélek által diktált Törvényt követhesse 5 úgy de a* testiséget semmivel jobbann nem lehet elhalgattatni, mint a tselekedet jó vagy roszsz következésének előterjesztésével j és igy hogy a’ Lélek elöl az akadály elháritassék, és ő szabadabbanntsinálhasson a maga Törvénnyel szerént} szükség a’ tselekedet elöhozásábann a- Nem Tiszta Indító okokkal is élni. —Azt tudjuk, hogy a Léleknek a’ testei szüntelen való hartza van : a testből és leiekből álló embernek Virtusát hát tsupánn a" Formale Principiumonn , melly tsak a" Lelket illeti, úgy akarni felállitni, hogy a’ test meggyözésébenn attól ne vétessék Indító ok, a’ mi őtet igazi eröbg megilleti azért képtelenség, mert azt a' Tisztaságot keresi itt az ember, a mint az Isten a mi természetünknek Ura aJ maga elrendelése által

Az Indító Okokról es Ösztönökről, 155