Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

resztyénnek jó akarattal kell lenni még az eránt is, a’ ki ötét nem szereti, követvén az Istennek példáját, a’ ki ötét nem szereti, követvén az Istennek példáját, a’ ki még & roszsz emberekre is felhozza az 6 napját.

XXXVI. §.

Az Erholt síképpen tselekodben szükségesképpen megkiváritatik az Okosság.

Abban a’ kinek erköltsiséget tulajdonítunk megkiváníatik az Okosság , Szabadság, és bogy Törvényt esmerjen. — Első megkivántató tulajdonsága tehát az Erköltsiképpen tselekvöbenn az, hogy Jegyen Okossága. Az Okosság terjeszti u- gyan is élőnkbe, hogy mit,— mi szerént, — és miképpen kell tselekednünk. Innen valamint a' barmoktól, úgy az Okossággal még élni nem tudó kisdedektől, és a’ bolondoktól senki erköltsi tselekedetet nem vár. Azomban, nem kell gpn- dolni, hogy a’ ki nagyobb okossággal bir, már abban annál fogva nagyobb volna az Erköltsiség, mert elég okos az ördög, és még is nem tsináll legkissebb jót is , — és az Emberek között is sok Tudósok nagyobb tiszteletet érdemlenének tőlünk, ha kissebb elmével, de jobb szívvel bírnának : azért is nem annyira a' Szemlélődő (Theoretical okosságról van itt szó, minta ’ Tseleked- tetó (Practica) okosságról, vagy arról, melly az Akaratot a’ tselekedetre határozza, vagy a’ JTiolly a5 Törvény eránt való köteleztetcsből mun- hába vétetteti az Akarattal azt , a’ mit az Embernek mint okos Valónak tselekedni kell.

88 Keresztyén Közöns. Erhöhst. I. Ii.