Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

92

ház öröktől fogva meghatározott választottakból áll, és az öröktől fogva meg nem választott soha istenfia sem a’ választottak’ egyházának tagja nem lehet. Ekkint a’ jóra minden ösztönt eltörlött és a’ bűnre tágas utat nyitott. Mert ha soha a’ választottból kárhozat’ fia nem lesz, nincs ok olly nagyon törekedni a’ szigorú erkölcs’ követésére ’s ha az öröktől el nem választott soha Isten előtt kedves nem lehet: miért kellene még e’ földön is az önmegtagadás’ és erkölcs’ szabályainak terhét viselni, miután ez soha öt Istenfiai’ sorába nem emelheti. Illyen és más több veszélyes, és Üdvezitönk’ tanításába ütköző eretnek állítások természetesen a' rend’ és erkölcsiség’ megrontására, a’ polgári társadalom’ felbontására vezettek. Esigymind az egyházi, mind a’polgári hatalomnak érdeke kívánta e’veszélyes felekezet’terjedésének gátolását. Húsz az 1414ben egybehivatott constanczi zsinatban mint megátalkodott eretnek tanával átok alá vettetett, ’s az egyházból kizáratván a’ polgári hatalomnak átadatott, melly öt az akkor divatozó törvények szerint máglyára ítélte.

Sokan vitatják, hogy Húsz Jánosnak Zsigmond császár és a’zsinat által adatott védlevél (salvus conductus) megsértetett. De először a’ zsinattól semmi illy étén levelet föl nem mutathatni, Zsigmond császár pedig néki csak az iránt nyújtott biztosítást, hogy az útjában senki öt — bár már átok alatt levőt — sérteni ne merészelje, sem Constanczban a’ zsinat előtti védelmében ne hátráltassa. Eddig és nem