Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

76

v.

Avignoi székelés.

Pipin ’s Nagy Károly Frankhon’ istenfélő fejedelmei’ utódainak trónján szép Fiilöp ült a’ tizennegyedik szazad’ elején, kire a’ trónnal együtt nem szállt által az említett dicsöült királyok’ ajtatos szelleme ’s a’ római szent székliezi kegyelete, sőt ellenkezőleg VIII. Bonifácz pápávali viszálkodásból származott bosszúból magát a’ pápai hatalmat megalázni ’s mit Isten az egész keresztény világ’ lelki fidvére felállított, azt Frankhon- és saját nagyravá- gyásának szolgai eszközévé lealacsonitni törekedett. Meghalván t. i. XI. Benedek, VIII. Bonifácz utóda, sikerült Fülöpnck a’ bordoi érseket pápának megválasztatni; ki előbb megígérte már Fülöpnek, hogy Frankbonba maradand és nem Rómában fog székelni. — Megválasztatván \. Kelemennek neveztetett. — A bibornokok tudtára adván elválasztását, sürgetve hívták öt Rómába, Péter’ székének elfoglalására, de kérésük’ sürgetése mitsem használt, mert V. Kelemen az egész kereszténység’ romlására, Róma’ nagy szomorúságára, a’ pápai tekintély’ kárával Avignóba tette át székét, és ez időtől a' római pápák vagyis 1308 — 1378-ig nem Rómában, hanem Frankhonban székeltek. — Ez időszakot a’ rómaiak babilóniai fogságnak nevezték, mert mint a’ zsidók Eabilonban,