Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

69

az örökváros’ püspökeinek igazságában való bizoda- dalom, csak abból is kiviláglik : bogy nemcsak keresztények hitték magokat feljogosítva bennök ólaimat keresni; hanem még a’ zsidók is hozzájok járultak az üldözés idein, és a’ pápák őket nem egyszer védték üldözésektől, tanúsítják több pápák’különösen III. Sándor és Inczé’ levelei. A’ ki tehát magát be tudja képzelni a’ közép kor’ mostohaságaiba és szükségeibe, a’mindennemű bajlódok’szomorú helyzetébe, — ha egészen ki nem oltotta kebléből a’nemesebb érzelmet : áldani fogja a’ gondviselést, melly az emberiség- és különösen a’ kereszténységnek emelt Rómában egy hatalmat, mellyre mindenki személyválogatás nélkül bizalom- és reménynyel tekinthetett. És igy Jézus helytartójának személyében kijelelt egy közös atyát, ki kegyelme’ árjával minden hívőre jótékonyan hathatott, és a’sokszor megszakított felebaráti szeretet’ kötelékeit nemzetek úgy mint egyesek között az egyházi ’s polgári állam’ és magán családok’ javára ismét öszvefüzte! —

Végre nem mellőzhető itt a’ művészet-, tudomány- ’s polgárisodásra jótékonyan ható befolyása egyházunknak. A’ kéz- és mesterművészek püspöki s más főpapok’ ótalma alatt levő városokban, a' közép kor’ zivatarai között, nemcsak menedéket, de élelmet is találtak. Az egyház Isten’ dicsőségére díszes templomokat, az emberiség’javára pedig nagyszerű intézeteket alapítván, alkalmat nyújtott a kéz- és mesterművek’ tökéletesítésére. A’ szépmüvészet’