Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
67 zött nem egyszer sikerült Róma1 püspökeinek békekötést eszközleni, kik magas hivatásukhoz számíták a1 keresztény fejedelmek között békehíréként fellépni, sz. Pál1 intését követvén, ki a1 keresztényeket poros ügyeik1 békés űtoni kiegyenlítésére intette. Róma az egész keresztény világnak központja lön világi ügyekben is. Mint legfőbb areopagja népek-’s fejedelmeknek, igen sok pörös vitákat egyenlített ki, mit különben fegyverek1 koczkája vala eldöntendő. A1 középkor tágas tért engedett a1 nagyravágyás1 terveinek megkísérlésére, mert az öröködés1 rendje nem levéli szilárd alapon meghatározva, a1 királyi vérből származott herczegek följogosítva hitték magukat a1 trónra, mihelyt annak elnyerésére elég erősök voltak, vagy legalább lenni látszottak. És igy mindig veszélyeztetelt egy nagyravágyó1 törekvései által a1 nyugalmas polgári állapot. A’ törvényes fejedelem véreiben többnyire vetélkedőkre talált. Következőleg áldást árasztott az egyház ’s különösen a1 római szék’ azon magas befolyása, mellyel a1 népeket az egyszer törvényesen választott fejedelemnek esküdt hűség1 megszegésétől egyházi átokkal is visszarettentett ’s ekként a1 nagyravágyók1 terveiket meghiúsítván, nemcsak az alattvalókat a1 törvényszerű hűség’ érzetében mégerösitette, de egyszersmind a1 népeket a1 belhá- boru 's pártoskodás’ szerencsétlenségeitől megmentette. Hlyeién szempontból megfejthető azon sok sziv- reliató példa, minővel a1 középkor’ történeteiben sokszor találkozunk, midőn királyok ’s fejedelmek végső 5*
