Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
49 beriséget elégületlenségre izgató homály valóságosan boldogító műveltséggé minél biztosabban kifejlődhessék. — De bár sok összevágó körülmények ’s ezekből származott okok miatt, a’ tudományosság és mivelödés a’ tizedik században szomorító alakban tűnik fel; nem enyészett mégis egészen el, sőt mennyiben ezt a’ népek’ költözéseiből származott dú- lások engedők, a’ tudomány’különféle ágaiban kísérletek tétettek ’s több írók’ munkái említésre méltók. Különösen a’ sz. galli és cluni kolostorok’ falai közöl több nevezetes férfiak léptek a’ tudomány’ terére. Regino, Burkhard, Rather, Luitprand ’s főleg Ger bért ’s mások a’ tudomány’ több nemében jeleskedtek. A’ bölcselkedés, kivált annak elméleti része, mára tizedik században miveltelett. A’ X. századot tehát mintegy az emberi ész' szenderülési korszakának lehel tekinteni , — ha szabad e’ szóval élnünk; mert jól tudjuk, hogy annak természetével egészen meg nem egyezik e’ kifejezés, — mellyel csak azért engedett a’ világosság’ teremlöje, a’ legbölcsebb való, az emberiség' történetében, hogyannál nagyobb buzgalommal törekedjék magas tökéletességére a' felébresztett érlelem. Mert a’ következő századokban annyi buzgalom, annyi törekvés tűnik fel a’tudománytéren, mennyi méltán bámulatra gerjeszti az eszmélkedöt.—Mindenfelé a' kolostorok- és püspöki székvárosokban majd kisebb, majd magasabb tanodák keletkeztek , ’s a' tanulók csoportosan még az erdők’ és völgyek’ magá4 Körmöezy, kér. egyh. lört.
