Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

40

két ezrek nem követhetnek el, a’ nélkül, hogy napfényre ne derüljenek, sem olly sokan különféle hely- ’s időben azokba nem eshetnek. Ki is higyje, hogy a’ templomvitézek a’ kereszténység ’s Jézus’ híveinek védelmére éltöket minden időben feláldozni készek ne lettek volna, noha azt, mint állíttatik, megtagadták! — A’ halál’ veszélyeiben a’ tettetésnek nincs helye. Valóban az emberi természet tagadtatik meg, ha ezreket állítunk, kik elvérzettek egy hitért, mellyel titkon eltagadtak. Lehetlen ez gyarlóságunk mellett, ’s igy lehetlen annak igazsága is. — Még jobban megerősíti állításunkat az, hogy hol a’ templomvitézeket halál’ fenyegetésével nem kényszerítők vallomásukra, sehol bűnösöknek nem találtattak. Mind ezekből csak az tűnik ki, hogy Fiilöp király’ engesztelhetlen gyűlölete- és kincsvágyának lettek a’ templomvitézek áldozati; noha egyébkint elismerjük, hogy a’rend első szigorától eltávozott, gazdagságuk- s vitézségükben elbizakodókká váltak, többen feslett életükkel botrányul szolgáltak, ’s az ivásban mértéket nem tartottak; de ezen szennyt az egész rendre ki nem terjeszthetni, ’s igy őket az előbbi fegyelem’ szigorához visszavezetni, a’ kicsapongások- és botrányoknak véget vetni, azaz : reformálni szükséges volt őket, de nem egyes fejedelem’ bosszú- és kincs-szomjának feláldozni.

A’ két előbbi lovagrendhez a’ német püspökök, herczegek és grófok* nemes részvétükből egy harmadik keletkezett a’ XII. század’ alkonyán. — 1190ben