Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

27

tette. Nyolcz nap hálaömledezések közt folyt el, ’s csak ezután választottak az újon alapított országnak királyt Bullioui Godfrid személyében, mint kiben vitézség ajtatossággal párosulva, a1 királyi koronára legérdemesbnek találtatott.

Mit nagy lelkesedés és tömérdek erömegfeszi- tés alapított, t. i. keleten keresztény királyságot pogány ellenség közepette; azt kisebb erő, bölcs kormány ’s egyetértés által egy ideig ugyan fentartani képes lehetett: de nem századokig ellenállani a’ naponként növekedő ellenség’ sokkal nagyobb táborának. Mig a’ keresztesek’ egy része Európába visszatért , azalatt megújították a’ Saracenok seregeiket. Amazok messze távolból nehezen kaphattak segedelmet, emezek minden erejöket ellenök fordíthatták. E* helyzet nehezítette a’ keresztények’ állását, mit a’ fejedelmek közti versengés ’s egyet-nemértés még súlyosbbá tett. ’S csakhamar annyira meggyöngült számuk, hogy vég veszély fenyegetné az uj keresztény királyságot, hacsak nyugatról segítség nem érkezik. Ez okból többször hirdettek a’ római pápák keresztes háborút. De az egyenetlenség- ’s önzéstől meggyengitett keresztények ezen újabb segítség mellett sem állhatták ellen Szaladni’ fegyverének, ki Gvido utósó jeruzsálemi királyt elfogván, magát Jeruzsálemet is hatalmába ejtette 1187-ik évben. Jeruzsálem’ esete szomorúsággal töltötte be a' nyugati keresztények’ szivét, ’s oily sok véren alapított ország* végromlását akadályozni forró vágygyal óhajt