Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

110

hogy buja ingereinek a’ vétek’ oltárán tömjénez- hessen! mit nem tön Erzsébet nagyravágyásában! és így többen mások le egész az alsó nép vakbuz- galmáig! És ma is a’ mívelt Europa’ bajainak nem egyik legnagyobbika- e a’ hitkülönválás? A’ vetélkedések okai között a’ vallás majdnem mindig szerepel, ’s habár leplezve is, de mégis érezbe- töleg rongálja a’ kölcsönös felebaráti szeretet’ és jó egyetértés’ becses kötelékeit. Ma ugyan már megszűnt a’ vakbuzgalom kitörő lángban lobogni, de azért a’ vallási gyűlölet’ szikrája nem hamvadt el, mit legközelebb Angolhonban a’ czímbill és Irland, Dánia és Svédhon eléggé tanúsít. Ha semmi egyéb roszat nem okozott volna a’ reformatio, mint a’ bitegység’ megtörését és a’ népek’ szíveinek megoszlását, maga ez elég a’ jobb érzésű emberiséget könyárra fakasztani! Nem titkoljuk ugyan hogy a’ katholikusok’ részéröl is történtek vissza- torlások, miket sem a’ katholika egyház sem más józan gondolkozású hívek nem helyeseltek, ’s mellyeket szívesen kitörlenénk a’ történet’ könyveiből. De emlékezzünk meg, hogy mind ez nem történik, ha a’ reformationem támad, és hogy mindenhol megelőzte a’ reformatio’ erőszakoskodása. Nem szándokunk a’ szemrehányásokat felujítni, hiszen az igazság önmagában is hangzik.

A’ reformatio polgárilag tekintve sok bal vélemények- és veszélyes tanokra szolgált alkalmuk