Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
106 A’nőtlenséget megunt ’s tilos örömekbe merült egyháziak és szerzetesek siettek Luther'' zászlója alá, ki a’ papi nőtlenséget és a’ szerzetesek szűz fogadását Isten’ törvényébe ütköző- ’s érvénytelennek nyilvánította ’s önmaga megszegvén ünnepélyes szűz fogadását, egy zárdájából kijött apáczával házasságra lépvén példájával más papok- és egyháziakat nöszülésre buzdított, És azért minő ok és meggyőződés vezérletté azon egyháziakat és szerzeteseket, kik a’ katholika egyházból a’ hitújításhoz állottak, bár voltaképen megítélni csak Isten tudhatja, emberileg mégis méltán azon gyanúra jövünk : hogy gyarlóságuk volt fő indokuk, mert átalánosan megszegvén fogadásukat, feleséget vönek! — Tehát a’ hitújításnak könnyű volt csábingereivel az egyháziak- és szerzetesekből követőket szerezni. De mind ezen kedvező körülmények ’s csábító tan mellett a’ hitújítás nem terjedendett olly gyorsan,sőt talán egészen meggátoltatott volna, ha kezdetben mindjárt a’ német fejedelmek és nagyok nem pártolják. Luther igen belátta azt, hogy sem személye sem tanítása a’ császári és pápai hatalom ellenében máskép menedéket nem találhat, hacsak nem a’ választó fejedelmekben. És ö azért hogy a’ fejedelmeket megnyerhesse, őket a’ romai pápa és egyházi hatalom alul nem csak felszabadította, hanem uraivá is tette, melly azon korszakban tér-