Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

82

lenszegülés volt a’ király irányában. Azért a’ később kifejlett forradalom’ elöküzdelmének a’ Jan- senisták’ harcza joggal állíttatik. Mit az is bizonyít, hogy az uralkodó idősb burboni ház’ titkos ellenei, az orleani herczegek a’ Jansenistákkal szövetkeztek ’s XV-ik Lajos’kiskorúságának idejében a’kormányzó orleani herczeg a’ jansenismust nyíltan pártolta. Midőn XV-ik Lajos átvette a’ kormányzást, ö a’ jansenisták ellen kemény rendeletet adott és a’ pápai levél’ elfogadását mindenkinek megparancsolta. Bevégzödött ugyan külsőképen legalább Francziaországban ekkint a’ Jansenista-harcz, de titkon nem szűnt meg működni az egyházi legfőbb hatalom’ és a’ királyi trón’ meggyengítésére. A’ parlament e’ harczban többször megkísértette a’ király’ akaratát nem teljesíteni, és így fokonkint emelkedett ellenkezési merénylete, ellenben a’ királyi tekintély naponta inkább csökkent. Az ellenzéki és forradalmi elemek egymással találkoztak e’ vallási villongásban, és így készült el las- sankint a’ forradalmi tér. Tanúsítja ezt a’ franczia forradalom’ története, mellyböl látjuk, hogy a’ Jansenisták’ szövetségei egyszersmind a’ trónnak ellenségei voltak.

Francziaországból átszivárgóit a’ Jansenis- mus Belgium- és Németalföldre is ’s nagy zajjal folytattatott, hol később szakadásra fajult. Az ut- rechti egyházmegye’ pápai helyettese Köddé Péter