Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

78

Baj Miklóssal elmúlt ugyan a’ vitály, de sokkal nagyobb erővel kitört a’ tizenhetedik században. Jansen Kornél előbb löwi bittanár, később iprei püspök fájdalommal tapasztalta naponta szaporodni azoknak számát, kik Isten’ szent ma- lasztjának hatását az ember’ akaratjának közre- munkálásától feltételezték. Ö tehát húsz évi tanulás és elmélkedés után Ágoston név alatt egy könyvet készített, mellyben ö szent Ágostonnak tanát egészen és — mint hitte — alaposan előterjesztette és megmagyarázta. De mielőtt közrebocsáthatta volna említett munkáját, meghalálo- zott. Végrendeletéből munkája kinyomatott 1640- ben, mellyet ö végrendeletében egészen a’ romai szent szék’ítélete alá bocsátott, és kinyilatkoztatta, hogy ö a’romai katholika egyháznak halálos ágyában is híve kívánt maradni. Alig forgott a’ közönség’ kezén Jansen’ munkája, 's már is mint tév- tanokkal teljes munka több Íróktól megtáinadtatott és sok állításai kárhoztattak. De nem hiányzottak védői is Jansennak, és így nagy zaj és vita keletkezett tanítása felett. X-ik Incze pápa Jansen- nak öt nevezetes állításait kárhoztatta ’s azoknak kárhoztatását mindenkitől megkívánta. Ezen öt állítások következők: I. Az Isten’ némelly törvényei az akaró és törekvő igazaknak, az ö jelenlegi erejök szerint lehetetlenek, és nincs isteni malaszt, melly azokat lehetővé tehesse. II. A’ benső ma-