Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
14 dödeink közöl is igen sokan hatalmasoknak hitt isteneiket elhagyni, ’s a’ kereszt’ lobogója alá jönni nem akartak, mert tetszettek nekik az áldozatok, mellyek tudatlanságuknak megfoghatóbbak valónak, minta’ vérnélküli áldozat, mellyet csak hittel lehet megérteni. E’ vallási hajlamot nagyravágyók czéljaik’elérhetésére ki- zsákmányolandók,még inkább izgatták az új hit ellen, és különösen a’ téritök ’s a’ kereszténynyé lett fejedelem ellen. Őseink isteneik’ védelme- ’s hatalmának tulajdoniták győzelmeiket, ’s kiknek ótalma alatt e’ szép hazát elfoglalták, azokat most a’ legyőzött nép’ vallásának utána tenni, hálátlan kábaságnak tartatott; mind eliez járult még István herczeg’ ifjú kora, melly körülmény még bátrabbá tévé az elégíiletleneket. Ennyi veszélyes és terhes körülmény állott útjában a’ kereszténység’ további terjesztésének, midőn István, atyja’ halála után, fejedelmi székébe lépett. A’ csapást István-nak, ’s benne a’ kereszténységnek egy rokon készítette; ’s ez Kupa, a’ sümegi Vezér, ’s István1 atyjafia volt. Ö Sarolta’ — István ajtatos atyjának — kezét kérte; de a’jó anya sej- ditvén a’ hálót, mellyet illy szép frigy’ színe alatt fiának romlására akart szőni az álnok, tőle megtagadta jobbját; ekkint meghiusitatván ármánya, nyílt sisakkal támadta meg Istvánt, ’s ősei’ bitének védelmére, a’ keresztény bit’ kiirtására, ’s a’ fejedelemnek mint a’ kereszténység’ bajnokának fejedelemségböli elűzésére pártos zászlót emelt. — így megoszlott a' nemzet, a’ fejedelem ’s a’ sümegi vezér között harcz
