Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
48 változatlanul egy és egész, hanem azon hatalomnak kültényekben nyilvánuló nagyobb vagy kisebb hatását. Átalánosan véve mi múló és változásnak alája vetett jogviszonyokból származik, az állandóságra nem számolhat, és így hogy a1 középkorban más, és a’ tizenhatodik ’s következő századokban ismét más állapota volt a’ pápai befolyásnak a’ keresztény hívek’ polgári viszonyaira nézve : a’ kettős korszak’ egybehasonlításából mindenki könnyen beláthatja. De magok a’ romai pápák is felfogva hivatásokat és a’ változott körülményeket, lassankint és önkint visszavonultak azon zajos cselekvőség’ teréről, mellyre a’ középkor’ szükségei által erkölcsileg felkényszeríltettek, és ha a’ reformatio meg nem szaggatta volna is Europa’ keresztény fejedelmeinek hitegységét, a’ romai birodalom- és fejedelmekhezi jogviszonya bizonyosan változásnak nézett elibe. Mindez tehát sem nekünk sem másoknak,úgy véljük, megütközésre és bánatra okot nem igen nyújt, hanem igen azon átalános,az egyház’ tekintélyére nézve ellenséges törekvés, melly fájdalom! a’ katholikus országokban is mindinkább érezhetővé lön. így, példának okáért, erre a’ franczia egyház’ szabadságainak harcza tanúlságúl szolgál, melly e’ korszakban többször megujítatott. XlV-ik Lajos franczia király a’ romai szék’ hatalmát mindenkép gyengítni iparkodott, mi által elörekészíté a’ vallás’