Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
34 legveszélyesebb ellenségeit, említjük itt meg, Vol- tairet és Rousseaut. Voltaire Ferencz, párisi ügyvédnek fia, szép elmetehetséggel áldatott meg Istentől, de jeles tehetségeit nem az Isten’ dicsőítésére sem embertársai’ javára, hanem a’ vallás’ kigúnyolására ’s a’ vallásos és erkölcsös kegyelet’ megrontására for- dítá. A’ költészet és történet lévén kedvencz tantárgyai, amabból az elménczséget sajátjává tette, és ezt a1 történet’ elferdítésére használta. Különösen a’ katholika vallást és papságot irataiban mindenképen gyanúsította, arról tiszteletlenül nyilatkozott, miért a’ fenyítést elkerülendő, Angolhonba menekült. Ezentúl egész életén át az erkölcs és vallás elleni könyvek’ kiadásával foglalkozott. Sok pártfogói Párisba vissza- térhetését kieszközlötték, de ismét azt elhagyni kényteleníttetett veszélyes iratai miatt. Azonban a’ romlottság naponta erősödött Páris főbb osztályaiban ’s a’ vallástalan elvek magában a’ királyi udvarban, habár titkosan, de sok barátokra találtak, és így másodszor is sikerült Voltairenek Párisba visszatérhetni, hol 1778-ban a’ lelkiismeret'’kínos marczonglásai, és szörnyű halálos küzdelmek között kimúlt. Egyegy veszélyesebb ellensége a’ sajtótéren nem támadott a’ keresztény vallásnak és az erkölcsnek Voltairenél, mert ö a’ legszentebbet is nevetségessé tenni tudta és a’ könnyelműeket