Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

11

tották és uj tized szerinti felosztást és értelem nélküli nevezetekkel ellátott köztársasági számítást hoztak be! — Mivé fajulhat a’ szenvedélytől elragadt ’s az isteni kinyilatkoztatástól elpártolt ember, szomorú tanúságát mutatta Páris. Az emberi ész isteníttetett ’s egy erkölcstelen kéjhölgy diadalkocsin az ős Notre-dami szentegyházba vitetett ’s lábai alá a’ Megváltó’ feszületé gúny’ jeléül tétetett ’s a’ philosophusok’ környezetében fölemeltetett az oltárra! ’s azok, kik az egy igaz Isten’ oltára előtt meg nem hajoltak, azok egy csapodár leánynak mint az istenitett ész’ személyesitöjének tömjénezni nem irtóztak.

Azon rajoskodó bölcselkedők, kik a’ szentek’ ereklyéit és képeit a’ templomokban feldúlták, Rousseau’vendéghajának, Voltair’ téli öltönyének szálait becses ereklyeként tisztelték. A’ felbőszült aljas népcsoport egy istentelen’ vezérlete alatt menetet tartott, követvén egy elorzott szent ostyát, egy szamárnak illy égbe—kiáltó szavakkal odavetvén: „zabáid meg barom ezen Istent!” —Mi több, magának az Istennek léte ’s a’ lélek’ halhatatlansága még a’ nemzeti gyűlésben is fennen hirdet- tetett í Szóval a’ franczia forradalomban fölmerült iszonyatok a’ történet’ könyvében örökös gyászemléke leend annak, hogy a’ nemzet, melly Istentől elpártol ’s a’ vallás’ szent kötelékeit erőszakosan széttépi, a’ legaljasabb ’s legembertelenebb