Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

9

ki nem elégíté az egyház’ ellenségei’boszuvágyát. ’S habár nagylelkű ajánlata pillanatra megzavarta még a’ vallástalanok’ szemérmetlenségét is, nem gátolhatta, hogy egy határozat által százados jogait az egyháznak megsemmisítse, ’s minden javait a’ nemzet’ sajátjának mondván erőszakosan elragadta. Minden vallásnak szabadságot engedett, ’s az egyházi hatalom’ korlátain áttörvén, megyék’ felosztása és az egyház’ kormányzata’ bel szerkezetébe avatkozott.

Az új, a’ katholika egyház’ szellemével meg nem egyeztethető alkotmány elkészülvén, megpa- rancsoltatott, hogy annak minden egyházi engedelmességet esküdjön. Legelőször a’ nemzetgyűlésen jelenlevő egyháziakat felszólíták, de Isten’ malasztja által megerösíttetvén a’ nagy többség ellentállott, ’s a’ negyvenet haladó főpásztorok közül csak négy találtatott gyarlónak. — A nemze- tigyülés kemény büntetéssel kényszerűé az eskületételre az Urnák szolgáit. És az állhatatosak Pá- risban és a’ tartományokban százanként lettek vértanúi hüségöknek. Valóban Isten inegdicsöitette egyházát állalok ’s oily példái tűntek fel a’ hithezi ragaszkodásnak, minők az első keresztényeknek is nagy dicsőségükre váltak volna. Ekkor megszégyenült az istentelenek’ álokoskodása, midőn látták hogy az Ur’ szolgáit nem földi érdek, hanem erős meggyőződés köti szent hivatalukhoz. És bár