Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

6

náig nyomuló, ’s innét a’ most említett Frankhonba betörő szászokkal, kik, a’ merre csak elvonult pusztító táboruk, mindenütt durva kegyetlenségüknek vérnyomait hagyák hátra. ’S miután többször legyö- zetvén ’s tett Ígéretüket megszegvén, ismételve dúlnák a’ szomszéd határokat; nagy Károly végkép legyőzvén őket, csak olly feltétel alatt Ígért nekik kegyelmet : ha megkeresztelkedvén, szelidebb erkölcsöket öltendnek magukra. Szigorú eszköznek tetszik ugyanez a’kereszténység’terjesztésére,’s ollyannak, minő épen az evangélium’szellemével’s az Üdvözítő’ példájával össze nem hangzik : de ne feledjük az időt, ne ezen nép’ embertelen ’s kegyetlen szokásait, mellyek’ fékezésére nagy Károly a’ keresztény bit’ felvételében látta az egyedüli czélra vezető utat.

A’ szászok isteneiknek embereket áldozának fel; ezt a’ már meghódított népnek a’ császár meg nem engedhette ; de minden vadságot tiltó törvényeit kijátszotta volna a’ vak hit’ buzgalma, ha szelidebb érzést és meggyőződést nem ébresztendett bennök a’ keresztény bit. Egy részről tehát polgári törvénykint kell e’ rendeletet tekinteni, más részről az uralkodó eszmék és szellem szerint megítélni. A’ császár, és más e’ kor’ fejedelmei hivatásuknak vélték lenni Isten’ országának buzgó terjesztését, ’s kik az üdvözítő hitet makacsul megvetették, ’s hir- * detőit elűzték vagy meggyilkolák, azokat hatalommal hitték kényszeritendöknek. E’ véleményre a’ pogány császárok, az eretnek fejedelmek, Muha-