Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

99

juk! Ez egy részrehajló ’s elfogult, de nem igazságos történetíró’ eljárása lenne.

Isteni Megváltónk, Péter és többi apostolainak személyökben az egyház* látható fejeinek, a’ római pápáknak és püspököknek adta parancsul „hogy az általa mennyből hozott isteni ’s örök időkig változatlan tanítást híven megőrizzék, a’ tévtanitás’ hirdetőit intsék ’s ha többszöri intés- és feddésre nem hajlanának , magából az egyháznak kebeléből kizárják.44 — Az apostolok ezt szem elöl soha nem tévesztvén, intők híveiket, hogy tartózkodjanak minden tévelytöl és eretneki tanítástól, sőt szigorúan meghagyák, hogy kerülnék azoknak társaságát is, kik Jézus’ tanítását meghamisítják, vagy az ellen, mit az apostolok hirdettek, szólnának. — Különösen pedig sz. Pál inti a’ püspököket „hogy őrködjenek híveik felett, mint kik azért rendeltettek a’ sz. Lélektöl az egyház’ kormányzására.44 ’S azért az apostoloktól kezdve minden időben a’ római pápák és föpásztorok szent ’s múlhatlan hivatásuknak ismerték őrködni a’ katholika hit’ szeplőtlen tisztaságára, ’s mihelyt valamelly hibás vélemény vagy tévely a’ hívek között cSak mutatkozni kezdett, azonnal ellene felszólaltak, — a’ híveket figyelmessé tették a’ tévedésre, és őket az igaz hitben megerősíteni, a’ tévelygés’ hirdetőit pedig az üdvös útra visszavezetni iparkodtak. És ha atyai törekvésük a’ tévelygők’ makacsságán meghiúsult, őket a’ hívek közül kitörülték, ’s egyházi átok alá vetették. így már szent Pál inti a’ híveket, hogy „semmi csábitónak ne

AI tiiliiiiiibüII lo l.

kQnyvtárábó