Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
97 Elszakadván függetlenségi vágyától izgatva a' keleti egyház Rómától, épen azt nem nyerte meg, miért ezredév’ emlékét kész volt felejteni, t. i. függetlenségét. Mert a‘ császárok1 szolgájává lett. — A1 konstantinápolyi pátriárka nem függött ugyan többé Rómától, de annál inkább uralkodtak felette a1 császárok és ezeknek kegyenczeik. Nem volt biztosítva a’ pátriárkák1 és püspökök1 széke. Mihelyt úgy látszott kívánni a1 status1 érdeke, azonnal talált alkalmat a’ császár elmozdítani a" neki nem tetsző egyháziakat. Szóval elvesztő önállását és függetlenségét a’polgári hatalom irányában azon percztöl kezdve, mellyben az egység1 központjától elszakadt. Bizonyára keserűen bűnhődött a1 keleti kereszténység elszakadásáért, és könnyebb volt kétségtelenül Roma1 szelíd uralma, mint Bizancz1 igája, melly alá kényszerítők öt császárai ! Isten az ö véghetetlen bölcsességénél fogva megengedte ezt, de miként más eretnekek és szakadások1 elenyészte Isten egyházának állandóságát tanúsítja : úgy ne kételkedjünk, hogy Isten örök tervében e’ szakadást is javára forditandja köszirtre épült egyházának. Körmöczy, her. egyh. töri. 7
