Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

94

lény katholika hit-és egyháznak,és a’ mellynek leg- dicsöbb föpásztorai leghívebben ragaszkodtak századokon át Jézus’ földi helytartójához Sz. Athanasius. Aranyszáju Sz. János, Sz. Cyrill ’s több mások. És mi még inkább neveli a bús érzetet, az: hogy az e' korszakban keletkezett szakadás még máig is elválaszt milliókat a’ hívek’ egységétől. — Értjük itt a‘ görög egyháznak a’ római katholika egyháztóli elszakadását.

A’ nyugati császárság’ megszűntével Konstantinápoly lön a’ császárság’ főhelyévé, Olaszhon sok viszontagságok közepette csak tartománykint tekintetett ’s Róma megszűnt a’ császárság’ székhelye lenni. Az emberi gyarlóság több konstantinápolyi Pátriárkát megkísértett már a’ tökéletes elszakadás előtt, kik némi sérelemnek érzették a’ római püspöknek felettöki elsőbbségét, melly őket mint a’ császári város’ főpásztorait szerintük inkább illette. De erősebb volt mégis a’hitegység’ érzete a’ hívőkben, hogy- sem a’ római széktöli elválást megkezdeni merészkedtek volna. Azonban a’ keleti császárok régebb időtől az őket nem illető hitkérdésekbeni bíráskodásokba , a’ hit’ és egyház’ ügyeibe örömest avatkoztak; eme’ jogtalanságnak Péter utódjai ellenszegültek, ’s az Istentől egyházára ruházott hit feletti őrködést és a’ hitkérdések’ vagy tanok’ vizsgálatát és elítélését, az egyház’ üdve igy kívánván, a1 császárok által gyakoroltatni nem engedték, és többször a’ hit dolgában kibocsátott császári rendeleteket kárhoztatták. Ez a’ mindent, még a’ lelkismeret feletti hatalmat