Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

3

gát védeni. Egyedüli vigaszt szorongásaiban a’ már többször megrohant Olaszhon, főleg a’ világ’ ős városa, csak a’ római püspökökben talált, kik a’ fenyegető veszélyeket többször bölcs közbejöttükkel vagy egészen elháríták, vagy legalább eredményeit megkönnyítették. Ok az esengö Róma’ szabaditására gyámolt Francziaország’ fejedelmeiben sokszor kerestek és leltek. ’S igy lön támasza Olaszhonnak ’s különösen Rómának Pipin’ ivadéka. — A’ franczia királyok római patriciussággal megtiszteltettek, ’s e’ ranggal szorosabban köttettek össze az örök város- ’s ez által az egész Olaszbonnal, ’s ők, mint a’ római egyház’ védnökei, magával a’ római székkel is közelebbi viszonyban állottak. Az eseményeket tehát az emberiséget magas rendeltetése felé irányzó isteni gondviselés ugy fejlesztette ki, hogy észrevétlenül , de következetesen szövődnék össze a’ kereszténység ’s Róma’ érdeke a’ nyugati hatalom’ ’s Europa’ polgári érdekével.

Nagy Károly a’ megújult római birodalom’ császárságának első lánczszemét képezi, melly sok viszontagságok ’s történetdús változások közepette egész a’ tizenkilenczedik századig elnyúlt. A’ nyugati császárok rendesen Rómában a’ pápák által, vagy nevökben mások által, koronáztattak meg ’s egyszersmind esküt tevének le, mellynek egyik pontjánál fogva, a’ megkoronázott császár szent fogadást tön, a’ kereszténység ’s különösen Péter’ székének ’s Jézus’ helytartójának védelmére ; e’ szerint ők nem1*