Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

81

tása van már magában a tiszta ’s erényes viseletnek , de még nagyobbnak kelletett lenni a’ feslelt, elpuhult, kényelem- és testi élvezetekben elmerült pogányokban. Kik előbb tobzódtak, azokat józanul, szerényen visszavonulni látták. Ellenségeiknek megbocsátottak, egymást testvérekként szereték, ’s a’ hitért, mellyet isteninek mondottak, hallatlan bátorsággal haltak meg. Ez eddig láthatlan esemény lévén, szükségképen figyelmet ’s kíváncsiságot gerjesztett ismerni a’ vallást, mellynek követői illy szentek, illy erényesek. Pedig a’ keresztény hit, csak igazán ismertessék meg, az isteni malaszt’ segélyivei a’ tiszta sziveken bizonyos győzedelmet arat. A’ pogány Caecil, bámulván a’ keresztények’ sze- retetét, nyíltan bevallja Minutius Feliírnél: „hogy mielőtt ismernék, már szeretik egymást/4 Hasonlag említi Tertullian a’ pogányok’ csudálkozását a’ keresztények’ erkölcsei felett.

Nagy a’ tekintély’ hatalma, ’s alacson sor- suakat utánzani vonakodnak a’ műveltebbek A’ keresztény vallás, kezdetében ugyan mindjárt, több magas rangú ’s nagy bölcseségü férfiakat számlált kebelében, de a’ hívők’ nagy seregét inkább az együgyüek’ sokasága képezte, ’s ezért gúnyoltatott, mint valamelly képtelen

bohóság, mellyet csak a’ tudatlan pór követne.

6