Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

76

mellyeket követőinek elébe szabott, a’ pogányok’ érzékenység- ’s földi kéjekben elmerült életmódjával merőben ellenkeztek. Főleg a keresztény morál’ fő elve, az „önmegtagadás“ meg nem egyeztethetett említett éltük’ módjával. Isteneik’ vágyaiknak korlátot nem tőnek, sőt a’ bűnt, főleg a buja kéjelgést az istenek’ védpaizsa alatt menten folytathatták, ’s nem volt nehéz isteni tiszteletté változtatni. Az ekint megszokott kényelmes szabadossággal homlokegyenest megtiltja egyszerre a’ kicsapongó életet a’ szigorú keresztény hit, gátot vet a’ vágyaknak, korlátok közé szorítja a’ szív’ benső hajiamit, mi több, még a’ki sem törő indulatokat és tisztátalan gondolatokat bűnnek mondja ! Önmegtagadást, az ellenségnek szeretetét ’s a’ bántalmak’ megbocsátását parancsolja, mi a’ rómaiak’ lovagias szellemében utálatos gyávaságnak tekintetett. Tiszta, szűz erkölcsöt, egy- nősséget ’s fedhetlen életet, Isten, ember ’s önmaga iránti kötelességek’ teljesítését kérlelhetienül követeli. — íme illyen hit hirdettetett ’s ajánlta- tott a’ pogányságnak, mellyet midőn megfogni nem tudott, életmódjával összeütköző szigorú morálja miatt nem kedvelhetett.

Nagy a’ tekintélynek, ékes szónoklatnak, a’ lángész- és mély tudománynak hatása az együgyű, sőt a’ műveltebb tömegre is. Sok hihetlent elfő-