Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

73

vagyunk, ’s mindeneteket betöltöttük.“ Kétkedni illy tanúságról merő képtelenség lenne, miután a keresztény hitnek nyilvános állapotjárói a’ császárok, kik őket üldözték, legkönnyebben szerezhettek magoknak bizonyos tudomást; ’s ha hiú kérkedésből irt volna valaki illyest, megczáfolása sőt bünhödése bizonyos volt. Erősiti ezen állítást ifjabb Pliniusmk Traján császárhoz irt, ’s a kereszténységnek Bythinia tartományában történt rögtöni terjedéséről szóló levele, ki jóval megelőzte Tertulliánt. — Még inkább kitűnik hitünk’ gyors terjedése azon népes egyházi zsinatokból, mellyek részint a’ husvét’ mikori tartásáról, ’s az eretnekek által kiszolgáltatott keresztség’ érvényességéről folyt viták’ alkalmával keleten és nyugaton többszer tartattak. Bizonyítják a’ sok üldözések ’s a’ vértanúk’ sokasága-, mert ha olly annyira el nem terjedett volna a’ keresztény hit: sem annyiszor , sem olly kegyetlenül az üldözések meg nem újittattak volna ellenök. Mit is bizonyít a’ pogány császárok ’s főpapok’ hangos panasza: hogy az istenek' templomai Jézus' imádásaért csaknem kiürülnek? mint azt, hogy igen nagy volt mindenfelé a’ naponta növekedő keresztény egyház’ híveinek száma? Végre nem mellőzhetem megemlítetlenül az első közönséges nicaeni zsinatot, mellynek szabályait a’ legtávolabb világ