Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

(U

szerint, az apostolok eloszlásuk előtt szent gyülekezetei tartottak, részint egymás iránti szerete- tük’ jeléül búcsút veendők , részint elhatározandó^ : ki merre utazzék, magas hivatásának ’s Jézus parancsának megfelelendő. Miként is hi- hetnők, hogy kiket erős vonzalom, azonegy hivatás szorosan egybefíizött, mielőtt elosztanának, az egyház ’s hit’ dolgairóli értekezés végett egybe ne gyűljenek? különben megeshetett volna, hogy rnig több apostol egy tartományban működnék, addig más világrészekbe egy apostol sem jutott volna. Abba már nem ereszkedünk, mi módon történt a’ felosztás, sorsvetéssel-e, mint sz. Jeromos állítja, vagy sz. Lélek’ sugallatából, Ba- romusként, avagy ön elhatározásukból? Követve tehát Eusebiust ’s más jeles Írókat, az aposto- tolok’ működéséről a’következőket jegyezzük meg: sz. Péter apostol Pontus, Galacia ’s Ázsiában az elszéledt Izraelnek hirdette Jézus igéit. ’S ámbár sz. Pál’ bizonysága szerint a’ zsidók’ megtérítése Péternek vala hivatása, ezt azonban sz. Jeromos bölcsen magyarázza főbb hivatásául, a’ nélkül, hogy a’ pogányoknak hirdetnie az evangéliumot eltiltatnék, ’s azért ő már a’ pogány római tisztet megkeresztelte. — Kitűnik ez Pál apostol’ példájából is, kire noha ön bevallása után az evangéliumnak a’ pogányok közti hirde